Horváth Benjámin (Háná) elment...(1991-2010)

2010.Nov.7.(hajnalán) egy vonat halálra gázolta Dabas-Gyónon.

November 2.-án lett 19 éves...

Cseh György, a temetésen elhangzott nekrológja...

Fájó szívvel mondok néhány gondolatot Beni ravatalánál a felnőtt-, az ifi-, az öregfiúk és a hétfői öregfiúk csapata nevében.Nehéz nekrológot írni egy olyan fiatalról, aki épp, hogy átlépte a felnőttkorküszöbét. Mégis fel kell idéznünk rövid élete néhány momentumát, amit – mint legendává nemesült epizódot – emlékül róla megőrizhetünk.Mint rendkívül technikás játékost, olyan kiemelkedő futballtehetséget, amilyet csak ritkán szül egy század, Inárcson és szerte a megyében sokan ismertük így Horváth Benjámint, becenevén „Hánát”, amit általános iskolában kapott egy Beni Háná-ként ismert gördeszkás trükk után.De vajon mit lehet elmondani egy épp 19 éves ifjú pályájáról, túl azon, hogy illemtudó, szorgalmas fiú volt. Túl azon, hogy sajátos gyermekkora ellenére is tudott örülni az életnek?
Úgy tűnik, ő volt a szabályt erősítő kivétel, hisz egy reményteli sportkarrier előtt lépte át a felnőttkor küszöbét, valahogy sorsszerűen, hiszen éppen halottak napján született, s akkor hagyta itt a földi életet,amikor még halottak napi virágok lepték el a temetők sírjait.
És most itt fekszik előttünk a koszorúkkal övezett koporsóban, melyre egy megásott sírgödör vár. De talán most érti meg igazán, hogy sporttársai, barátai milyen nagyra tartották, ha odafentről az inárcsi temetőre, a tiszteletére összegyűlt gyászoló tömegre veti pillantását.

Kedves Háná, Ifjú Barátom, Beni!
Ahogy mi most itt vagyunk Veled, érzem, hogy Te is velünk vagy itt. Velünk vagy, mert Te is búcsút akarsz venni azoktól, akiktől a sors buta szeszélye pár napja elragadott Téged!
Látod, most nem szakíthatsz félbe a dicséret hallatán, sajnos már nem. Hadd mondjam ki hát előtted és mindenki előtt, aki utoljára eljött Hozzád! Találóan írta a Sportszelet című újság szerkesztője: Életed volt a futball, és még előtted volt az élet. Miképp az utánpótlásbéli fiatalok edzője elmondta, a nyolc-tizenegy éves gyerekek is példaképnek tekintettek Téged. Felnéztek Rád, és Te is szívesen játszottál velük, ha időd engedte.Volt olyan idő, hogy az ifi edzése után a felnőttek edzését is végigdolgoztad, csakhogy jó legyél a pályán, és felfigyeljünk Rád, ami az utóbbi fél évben annyiszor megtörtént.
A bajnokság őszi hazai utolsó meccsén, mikor a tizenegyest Kakucs ellen kihagytad, sokan korholtunk érte, de Te a második félidőben két góllal kiengeszteltél bennünket érte.Te voltál az előző szezon gólkirálya. Pályafutásod során 125 gólt rúgtál az ellenfél hálójába. Nyáron Te vetted át a Pest Megyei MLSZ különdíját, amelyet a 21 mérkőzésen szerzett 63 találatnak köszönhettél.Amit Te képviseltél, nyilatkozta inárcsi edződ, „nem lehet tanítani, arra egyszerűen születni kell”. Igazi tehetség voltál, szinte sok a „megye-kettes” szinthez, ezért is támogattunk Téged akkor, amikor az NBIII.-as Bicske nyáron kinézett magának.Velük egyeztünk meg, hogy félévig még nálunk maradsz, de a téli átigazolásra már le volt fixálva a helyed, lakással, ellátással, és ideális körülmények között folytathattad volna labdarúgó-pályafutásodat.Akkor még minden vidámnak tűnt és szép volt az idő, mint most (mint a minap), és természetesen senki nem gondolt a szomorú folytatásra, a tragikus jövőre. Ahogy betöltötted 19. életévedet, s kiöregedtél eddigi társaid közül, az volt a kérésed, hogy még egyszer utoljára az ifik közt játszhass.– Ki gondolta volna akkor, amikor az edződ hozzájárult ehhez, hogy valóban utoljára fogsz játszani a pályán?– Ki gondolta volna akkor, hogy első NB III.-as meccsed helyett utolsó földi találkozásunkra jött össze utoljára e hatalmas szurkolótábor, mely most körülállja ravatalodat?– Kinek jutott volna eszébe az, hogy csapattársaid mellett a negyven-ötvenéves öregfiúk fognak búcsúztatni egy tízes éveinek végén, ígéretes pálya elején járó tehetséget, akit az NB III.-as csapat helyett ma már az égi focisták is beválogatnak a legjobbak közé?„Szavakkal nem lehet leírni azt, amit most érzünk – mondta ificsapatod kapitánya –, ez egyszerűen elfogadhatatlan”. Mióta itt hagytál bennünket, mást jelent számunkra az inárcsi sportpark, és mást jelent maga a futball is. Akárhányszor lépünk a pályára, Te velünk leszel.Egy kicsit a Te neveddel forrt az inárcsi foci, és számtalan gondolat születik, hogy így is maradjon ez. Volt javaslat, hogy Beninek nevezhetnénk sportparkunkat, hogy a VSC nevét kiegészíthetnénk a 15-ös számmal, melyet mezeden viseltél.Ezek persze még ötletek, tervek, egy azonban már biztosnak látszik: Azon a meccsen, amit 21-én emlékedre rendez a megyei labdarúgó szövetség, egy olyan mezben fognak felvonulni a hazai játékosok, amely a Te számodat viseli.Egyelőre még nem tudjuk feldolgozni a történteket, és furcsán csengő hangon, sután egyszerű szavakkal búcsúzhatunk Tőled:

ISTEN VELED,HÁNÁ,NYUGODJ BÉKÉBEN!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés